📌 A tét a valódi bírói függetlenség Magyarországon

A bírói függetlenség a rendszerváltást követően alapvető követelése volt a demokratikus erőknek, hiszen Magyarországon az orosz megszállást követően a bíróságok a kommunista hatalom megszilárdításán dolgoztak. 1948-at követően több százezer koncepciós pert indítottak, amelyek közül sok halálos ítélettel zárult. Az 1956-os forradalom után több mint 26.000 büntetőeljárást indítottak és több száz halálos ítéletet hajtottak végre. A Kádár rendszerben enyhült a bíróságokra nehezedő nyomás, de a legfelsőbb bíróságon egészen a rendszerváltásig olyan bírósági ítéleteket hoztak, amelyek politikai utasításra születtek. Mező Gábor történész rámutatott arra, hogy 1988-ig a legfelsőbb bírák kinevezése a kommunista párt hatásköri listáján szerepelt, tehát Kádár János, Apró Antal, Nemes Dezső és Aczél György támogatása nélkül senki sem kerülhetett bíróként a Legfelsőbb Bíróságra.

A rendszerváltást követően a kommunista gyökerű alkotmányba módosítással bekerült az a szabály, hogy a bíró politikai tevékenységet nem folytathat, és még az újonnan alakult demokratikus pártoknak sem lehettek a tagjai. A rendszerváltás előtt ugyanis az alsó fokú bíróságról első sorban azok léphettek felsőbb szintre, akik beléptek a kommunista pártba, vagy ügynökként teljesítettek szolgálatot a rendszernek.

Tényszerűen rögzíthető, hogy 1989 után nem volt sem közvetlen sem közvetett befolyás a bírák ítélkező tevékenységére. Néhány bíróról ítélkező tevékenysége közben vagy utóbb, kiderült politikai hovatartozása, de ezek elszigetelt jelenségek maradtak. Emlékezetes Cserni János bíró tevékenysége, aki a Galamus nevű szélső-liberális portálon Fidesz ellenes cikkeket írt, és a 2006-os események után a Fidesz képviselőjét kigúnyolta. Ennél is súlyosabb eset volt, Sándor Zsuzsa fővárosi bíró esete, aki a Magyar Helsinki Bizottság arca lett, és 2010 után nyíltan kimondta egy televíziós riportban, hogy a cél a Fidesz, a Nemzeti Kormány megbuktatása.

A Fidesz-KDNP hatalomra kerülése után a baloldali nemzetközi erők egyre fontosabbnak érezték a magyar bíróságok feletti politikai hatalom megszerzésének jelentőségét. Kapóra jött, hogy az új önigazgatási testület az országos bírósági tanács néhány tagja hajlandó volt kapcsolatot teremteni a kormány megdöntését célzó erőkkel. A bírák látogatása a rosszemlékű David Pressman nagykövetnél csak a jéghegy csúcsa volt. Hiszen a Tűzfalcsoport információi szerint a kapcsolatfelvételre más módon is sor került, és ez már hazánk szuverenitását érintő kérdés, amelynek részleteit nem kívánjuk taglalni. Ilyen előzmények után kell vizsgálnunk a február 22-re tervezett bírói demonstráció politikai hátterét. 

Az OBH székháza előtti korábbi tüntetésen a zömmel fiatal bírák és bírósági dolgozók között feltűnt Bárándy Péter egykori szocialista miniszter, és az ő szerepvállalása adta meg az alaphangot. Ezt követően az egyik bírói egyesület, illetve néhány bíró által tett nyilatkozat fokozta a bérrel kapcsolatos kétségtelenül meglévő elégedetlenséget. A Soros György által pénzelt Amnesty International plakátja is a bírák által folytatott harc támogatására hergelt.

Magyar Péter több ízben hivatkozott arra, hogy anyja befolyásos bírósági vezető volt, úgyhogy az új baloldal is beszállt a politikai küzdelembe. Érdemes megnézni, hogy ezt támasztja alá Magyar Péter a minap a Partizánnak adott nyilatkozata is. Az ellenséges nemzetközi szervezetek a most megbukott amerikai kormányzat, a Soros György által pénzelt szervezetek és újságírók, valamint az új és régi baloldal azt sulykolja, hogy a magyar bíróságok nem függetlenek. Ennek az aknamunkának egyik legsúlyosabb következménye, hogy Magyarország az őt megillető uniós forrásokhoz jelentős részben azért nem jut hozzá, mert kétségbe vonják Brüsszelben a bírói függetlenséget.

Ezzel szemben tény, hogy a rendszerváltás óta egyetlen olyan bizonyított eset sem volt arra, hogy a bíróságok politikai utasításra hoztak volna ítéletet.

Míg az európai uniós tagállamok közül több országban a bíráknak alig van beleszólása abba, hogy kit neveznek ki bírónak, és a személyi tárgyi feltételekről is esetleg a miniszter dönt önálló jogkörben. Magyarországon a miniszter szemben Ausztriával vagy Németországgal még a 90-es években lemondott ezen lehetőségről, és létrehozták az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, amelynek 15 tagjából 10 bíró volt, tehát meghatározó befolyása volt a személyi és tárgyi feltételek tekintetében a bírók által demokratikusan választott bíró-tagoknak. Kifogásolták elemzők, hogy a bírák jelentős igazgatási tapasztalattal rendelkező megyei elnököket választottak a testületbe, ezért 2010 után a rendszert átalakították. Az újonnan létrehozott OBH és OBT azt jelezte, hogy a nemzeti kormány meghagyja a széleskörű bírói önigazgatást, és nem tér vissza ahhoz az unió által is elfogadott gyakorlathoz, hogy a bírák szabadon ítélkezhetnek, de a lényeges igazgatási kérdésekben a kormány egyik tagja dönt.

Feltehetjük a kérdést az ismertetett politikai szándékok ismeretében, hogy a február 22-élre tervezett demonstráció alkotmányos-e vagy sem. Ebben a kérdésben iránymutatásnak tekinthető Senyei Györgynek, az OBH elnökének az ATV-ben tett nyilatkozata, hiszen Rónai Egon riporter kérdésére lényegét tekintve jogosnak és legitimnek minősítette a bírók tervezett demonstrációját. A beszélgetés során Bárándy Péter személye, az Amnesty International szolidaritásra buzdító plakátja, és az egyik hivatalából távozó bírónő nyilatkozata nem került szóba, csupán a bírák jogos, magasabb illetményért folytatott küzdelme. Ha a reális képet szeretnénk látni, akkor azt kell vizsgálni, hogy a bírói demonstrációhoz milyen bel és külföldi politikai erők csatlakoznak, a bírói egyesületek elfogadják vagy elutasítják az esetlegesen felajánlott közreműködést, és azt is figyelembe kell venni, hogy a választások előtti évben, milyen politikai hatást vált ki a bírák fellépése, és hogyan viszonyul ehhez a nemzeti kormánnyal szemben ellenségesen fellépő brüsszeli vezetés. Tekintettel arra, hogy a kormány és az illetékes bírósági vezetők és testületek között létrejött érvényes megállapodás már fontos eredményeket hozott a bírák magasabb illetményéért folytatott küzdelmében, csak bízhatunk abban, hogy az ellenséges nemzetközi és hazai erők különösen a Soros György által pénzelt szervezetek nem tudják politikai célra felhasználni.