📌Ukrajnának vége – már az amerikai liberális elit szerint is. De hol volt ez az őszinteség az elmúlt három évben?

Valami végérvényesen megváltozott. Az a dogma, miszerint Ukrajna győzni fog, sőt győznie kell, lassan kikopik még az amerikai liberális elit zászlóshajóinak hasábjairól is.

A korábban harciasan Zelenszkij-párti Foreign Policy magazinban nemrég jelent meg egy cikk, amely már a címével is korszakváltást jelez:

„Trumpnak igaza van: Zelenszkij kezében nincsenek ütős lapok – Ukrajnának tárgyalásos megállapodásra van szüksége.”

A szerző, John Vick, a Concerned Veterans for America igazgatója nem finomkodik: Ukrajna hadserege kimerült, a háború veszteségei súlyosak, és minél tovább húzódik a konfliktus, annál nagyobb a valószínűsége egy teljes katonai összeomlásnak. Vick szerint „Trump elnök pontosan megfogalmazta: Ukrajnának nincsenek ütős lapjai. És ahogyan Biden elnök megtanulta: ezek a lapok nem vásárolhatók meg amerikai adófizetői dollárokból.” A cikk legfontosabb mondata talán ez: „A világnak el kell fogadnia: Ukrajna nem csatlakozhat a NATO-hoz. Ha a NATO-tagságot bármilyen békemegállapodás részévé tesszük, az csak meghosszabbítja Ukrajna szenvedését.”

Hosszú út vezetett idáig. Még 2022-ben, amikor a nyugati sajtó és politikai osztály szinte egy emberként állt ki az ukrán katonai győzelem mellett, ezek az állítások elképzelhetetlenek lettek volna. Akkor, aki a tárgyalás lehetőségét is felvetette, az rögtön megkapta a „Putyin-párti” vagy „áruló” bélyeget. A kompromisszum szó gyengeségnek számított, a semlegesség pedig szinte szitokszóvá vált a külpolitikai vitákban. A liberális világkép morális küzdelemként láttatta a háborút, ahol csak a teljes győzelem lehetett elfogadható – még ha ez irreális és végtelenül véres is volt.

⚠️ Az ukrán győzelem mítosza: a nyugati értelmiség háborúpárti konszenzusa

Erre a háborúpárti hevületre szolgál kiváló példaként a Project Syndicate Will Ukraine Win? című 2022 szeptemberi különszáma, amelyben a nyugati értelmiség vezető gondolkodói mondták el, miért hisznek Ukrajna teljes katonai győzelmében – és miért nincs más opció.

Simon Johnson, az MIT professzora és a Világbank volt vezető közgazdásza úgy fogalmazott: „A háború mind katonai, mind gazdasági fronton rosszul áll a Kreml számára.”Szerinte Ukrajna helyzete javul, Oroszországé romlik, és a Dnyipro nyugati partján rekedt orosz csapatok sorsa döntő fordulatot jelez. Ukrajna győzelme tehát nemcsak lehetséges, hanem logikus következmény – ebben hitt akkor a liberális közgazdasági elit.

Az Európai Unió külügyi főképviselője, Josep Borrell sem hagyott kétséget álláspontjáról. Azt írta: „A szankciók működnek. Ukrajnát támogatni kell, a nyugati stratégia sikeres.” Borrell szerint Oroszország gazdaságát hosszú távon megroppantják a nyugati intézkedések, és az EU-nak történelmi felelőssége, hogy Ukrajna győzelmét elősegítse. Fel sem merült benne, hogy a győzelem ára esetleg túl magas lehet – vagy hogy nem is reális cél.

Ugyanezt a gondolatot vitte tovább Richard Haass, a Councilon Foreign Relations akkori elnöke. Azt írta, hogy Ukrajna céljai „egyre ambiciózusabbak”, és már nemcsak a túlélés a tét, hanem a Krím és minden elvesztett terület visszavétele. Ukrajna teljes területi integritásának helyreállítását nemcsak jogos, hanem elvárt célnak tekintette – amelyhez a Nyugatnak eszközöket kell biztosítania.

A filozófiai oldalról is jött a támogatás: Slavoj Žižek, a baloldali értelmiség emblematikus alakja a háborús támogatás morális kötelességként való értelmezését adta. 

Azt írta: „Minden lehetséges támogatást meg kell adni Ukrajnának, hogy ellenálljon Oroszország barbárságának. A Nyugat helyesen döntött, amikor fegyvereket küldött Ukrajnának.” Bár a cikkében kritizálta Zelenszkij Izrael-párhuzamait, az ukrajnai harc igazságosságát sosem kérdőjelezte meg.

A háborúpárti konszenzus tehát teljes volt: katonai győzelem, Krím visszafoglalása, háborús reparáció, és Oroszország stratégiai veresége – ezek voltak a célok. Aki mást mondott, azt azonnal kiírták a „józan hangok” közül.

A narratíva összeomlása és a felelősség kérdése. És most? Most hirtelen „Ukrajna nem győzhet” lett a hivatalos álláspont. 

Ami tegnap még eretnekség volt, az ma józan belátás? Ez nem „új stratégiai felismerés” – ez cinikus képmutatás. A liberális nyugati külpolitikai elit három éven át moralizált, háborús maximalizmust hirdetett, és elhallgattatott mindenkit, aki béketárgyalásról beszélt. 

Sokan ma már úgy hiszik, hogy a liberális elit Ukrajnát becsapta. Föláldozták egy geopolitikai illúzió oltárán. 

Ma Ukrajna romokban áll. Az ország kimerült, elöregedett, és területének jelentős részét elveszítette. A Nyugat, amely egykor azt harsogta, hogy „Ukrajna győzni fog”, visszavonulót fújt. 

De a kérdés ott marad: Mennyi vért és szenvedést lehetett volna elkerülni, ha már 2022-ben is azt mondják, amit most?