📌 Tarr Zoltán megint elszólta magát: a TISZA Párt kíméletlen megszorításokra készül

⚠️ Iskolabezárás, kórházi ágyritkítás, „nyugdíjreform”, közigazgatási tisztogatás, agrártámogatások megvonása, igazságügyi puccs... Nem, nem a 2010 előtti szocialista-liberális kormányok tevékenységét idéztük fel, hanem a Tarr Zoltán által 2025. február 1-jén Sárospatakon, a támogatóik előtt elmondottakat összegeztük pár szóban. A TISZA Párt nem győzi bizonygatni, hogy nem készülnek megszorításokra és adóemelésekre. Csakhogy van egy apró bökkenő: időnként maguk vallják be, mire is készülnek valójában. Most viszont itt a leirat. Nem átértelmezés, nem „konteó”, nem „Fidesz-propaganda” – saját szavaival mondta el Tarr Zoltán. És ha végig olvassuk, nem egy „szakmai reformprogram”, hanem kőkemény neoliberális megszorítási terv rajzolódik ki. 

⚠️„Kiugrott bírókkal” vennék át az igazságszolgáltatást

Tarr büszkén mesélte, hogy Laczó Adrienn „kiugrott bíróval” dolgoznak egy „igazságügyi helyreállítási terven”. Azaz előre bejelentik, hogy ha hatalomra kerülnek, nekimennek a teljes igazságügyi rendszernek. Idézzük:

„Én elmondhatom, mert most már ez nem titok, én a héten találkoztam Laczó Adriennel, aki a kiugrott bíra, a neve talán ismerős, és van egy egyesületük, aminek a nevét most nem mondom, de abszolút nyilvános, és ők ebben az egyesületben foglalkoznak azzal, hogy hogyan lehetne az országot, az igazságszolgáltatást visszaállítani, visszavezetni ahhoz, amiről nagyon komoly munkával, nagyon sok okos ember sok energia befektetésével eltérítették az országot. Ez azért nagyon jó, mert ugye készülünk arra, hogy ha sikerül, ha lesz választás, és azon sikerül olyan eredményt elérnünk, akkor hozzá kell nyúlnunk azokhoz az elrontott, tudatosan szétszedett dolgokhoz, amelyek az országot jelentik, és ennek egy nagyon fontos eleme az igazságszolgáltatás rendbetétele, az igazságszolgáltatás függetlenségének visszaállítása. És ehhez az kell, hogy megfelelő szakmai felkészültségünk legyen.” (6:22–7:28) 

És honnan jön az inspiráció? Tarr nem titkolja el, honnan veszik az „átalakítási receptet”: Donald Tusk 2023-as lengyelországi hatalomátvételéből. Csakhogy erről itthon kevesen tudják, hogyan is zajlott valójában. 

„És még egy nagyon fontos dolog, Lengyelország. Lengyelországban az egész változás, ami a Tusk kormány újbóli színrelépését eredményezte, az gyakorlatilag az igazságszolgáltatás reformjából indult, vagy arra épült. Volt egy 11 fős, jogászokból álló társaság, akik előkészítették nagyon komoly, több hónapos, másfél éves munkával azt a reformot, és ahhoz kapcsolódóan nagyon sok mindent, amivel az a változás, ami Lengyelországban megtörtént, az megtörténhetett. Ez sem titok, ezzel a csoporttal mi intenzív kapcsolatban vagyunk, abból adódóan, hogy én most itt vagyok, nem tudok ott lenni egy másik eseményen, ami Budapesten van, ennek a csoportnak az egyik vezetője van most itt, egy filmbemutató volt Budapesten, meg egy konferencia, ahol ezekről a kérdésekről, az igazságszolgáltatás problémáiról és az igazságszolgáltatás átalakításának lehetőségeiről van szó. Két dolgot mondok ezzel, egyrészt, hogy megvan a kapcsolatunk azokkal a lengyel emberekkel, közösségekkel, akik motorjai voltak a lengyelországi változásoknak és most is jelen vannak mindabban, ami most történik.” (7:52–9:15) 

Vagyis át akarják venni a lengyel modellt. De mit csinált Tusk Lengyelországban? Miután hatalomra került, nem várt alkotmánybírósági döntésekre, nem egyeztetett – egyszerűen lecserélte a közmédia vezetőit, átvette a közszolgálati tévét élő adásban. Ellenzéki politikusokat börtönöztek be, bírósági és ügyészségi vezetőket mozdítottak el, Brüsszel pedig válaszul megszüntette a 7-es cikk szerinti eljárást Lengyelországgal szemben és megnyitotta a PiS elől elzárt uniós pénzcsapokat. Most Tarr nyíltan megmondta: ugyanezt akarják idehozni.

⚠️ Közigazgatási tisztogatásra készülnek

A TISZA Párt alelnöke nem óvatoskodott, amikor arról beszélt, mi várható, ha a mozgalmuk egyszer kormányzati pozícióba kerül. A következő kijelentés önmagáért beszél: 

„Akiből nem lesz képviselő, őneki is biztos, hogy lesz feladat, mert gyakorlatilag egy olyan kontraszelektált világban élünk, a különböző állami hivatalok, a közigazgatás, nagyon sok jóakaratú, jó szándékú, szakmailag felkészült ember van, de egyre többen vannak olyanok, akiknek az egyetlen igazi jó tulajdonsága az az, hogy lojálisak a rendszerhez, és ezt valahogy majd majd orvosolni kell.” (19:28–19:53) 

Ez nyílt beismerése egy politikai bosszúhadjáratnak. Nem csupán kritika, hanem egyértelmű ígéret arra, hogy politikai alapon nyúlnának bele a közigazgatás személyi állományába: aki szerintük „rossz oldalhoz lojális”, attól megválnának, helyére pedig saját embereiket ültetnék. Lehet szeretni vagy nem szeretni a jelenlegi rendszert, de minden hivatalnoknak, ügyintézőnek, asszisztensnek, jogásznak, pénzügyesnek fel kell tennie a kérdést: ha hatalomra kerülnének Magyar Péterék, vajon őt szakmailag értékelik majd, vagy besorolják a „lojálisak” közé, akiket el kell távolítani?

⚠️ Iskolabezárás és kórházi ágycsökkentés

„Nagyon nehéz az oktatás helyzete és itt két szempont van, ez egyrészt az, hogy itt megint a mentális szempont ugye, hogy hogy lehet az oktatást úgy megcsinálni, hogy ne stresszt okozzon a benne dolgozóknak és az oktatást elszenvedő vagy annak örülő gyermekeknek, és ennek az egyik fontos feltétele az, és itt jön be megint az önkormányzatoknak a felelőssége, vagy feladata, hogy ezeket helyi szinten kellene tudni és kell tudni majd eldönteni, hogy mi a jó. Meddig jó az, hogyha van egy általános iskola első kettő három négy osztály, egy településen, aztán a fölsőbb osztályok ugye más település, vagy az sem, mert hogy fontos, hogy a… szóval ezeket végig kell gondolni, biztos, hogy ennek van erős pénzügyi vonzata, ömm de az is biztos, hogy az egészségügyre és az oktatásra is igaz, hogy ugyanazt a rendszert, ami eddig volt, nem feltétlenül szabad és kell fenntartani, tehát nem biztos, hogy mindenütt meg kell őrizni azt a darabszámú kórházi ágyat abban a típusú ellátásban, tehát hogy annyi ágy kell nem tudom neurológián, vagy annyi ágy kell a nem tudom, a fül-orr-gégészeten, nem biztos, hogy olyan általános iskola kell, tehát ezeket mind mind át kell gondolni.” (1:10:12–1:11:30) 

Tarr szavai mögött egy jól ismert, sokak által már korábban átélt forgatókönyv rajzolódik ki: amikor „racionalizálásról” és „struktúraátalakításról” beszél a politika, abból rendszerint bezárások, leépítések és megszorítások következnek. Aki emlékszik a 2000-es évek baloldali kormányainak intézkedéseire, az pontosan tudja, mit jelent az, amikor egy politikus arról beszél, hogy „nem biztos, hogy minden településen kell iskola”, vagy hogy „át kell gondolni a kórházi ágyak számát”. 2002 és 2010 között hivatalosan mintegy 380 önálló iskola szűnt meg, de az összevonásokkal együtt a bezárások száma reálisan 500 fölé tehető – sok helyen a gyerekeket napi többórás buszoztatással vitték át központibb helyen lévő iskolákba. Az egészségügyben 2007-ben több mint 16 ezer kórházi ágyat számoltak fel, részben teljes megszüntetéssel, részben „krónikus” vagy „ápolási” osztállyá minősítve őket – ami a betegek számára ugyanúgy ellátáscsökkentést jelentett. Amikor Tarr arról beszél, hogy „nem kell mindenütt megőrizni azt a darabszámú kórházi ágyat” és hogy „át kell gondolni, meddig érdemes fenntartani kis iskolákat”, akkor valójában ugyanezt a leépítési logikát hozza vissza. A kérdés nem elméleti: aki vidéki szülő vagy beteg, azt ez közvetlenül érintené. Mert ezek a mondatok nem hatékonyságnövelésről szólnak, hanem arról, hogy kormányváltás esetén lesz-e még helyben tanító néni és kórházi ágy, vagy sem. 

⚠️ A gazdák se dőljenek hátra – jönne a „mezőgazdasági átalakítás”

A TISZA Párt nyilatkozatai alapján kormányra kerülésük esetén átalakítást terveznek a mezőgazdaságban, ami a gazdák mindennapi munkáját és a támogatási rendszert is jelentősen érintheti:

„Át kell gondolni a mezőgazdasági támogatások rendszerét, a magyar mezőgazdaság nagyon rossz állapotban van, nekünk a nagyon alacsony hozzáadott értékű mezőgazdasági termelésről át kell állnunk egy sokkal magasabb hozzáadott értékű termelésre. Tehát az, hogy alapanyagot termelünk mindenki másnak, aki aztán ebből értékes terméket hoz létre, ez nem. Egyrészt nem tudjuk olyan jól csinálni, Ukrajna ezerszer jobban csinálja, felesleges Ukrajnával versenyezni a búzában meg a kukoricában, ellenben nagyon sok minden mást sokkal magasabb szinten tudnánk csinálni.” (41:40–42:20) 

Ezt követően lenézően nyilatkozott a magyar gazdákról:

„…ezer és egy probléma van ezzel, hozzá kell alaposan nyúlni, ami nem lesz könnyű, hiszen nagyon sokan viszonylag jól elvannak anyagilag azokból a, vagy nem érdekeltek abban, inkább így fogalmazok, nem érdekeltek abban, hogy egy magasabb hozzáadott értékű, több törődéssel létrehozott terméket készítsenek. Ma Magyarországon nagyjából egy nyolc napos felkészüléssel bárkiből lehet aranykalászos gazda és kezdhet el termelni ezeket az igénytelenebb búza, kukorica stb.” (43:10-43:45)

Végül hozzáteszi:

„Ezeket végig kell gondolni, igaziból az elmúlt kormányzatok nem mertek hozzányúlni strukturálisan ezekhez a dolgokhoz, és ebből az következik, hogy hát nyilván most azokra vár, akik majd jönnek. Ez egyébként igaz a nyugdíjrendszerre, hogy mondjak még egy ilyen merész terepet…” (1:11:46-1:12:02)

Mindez arra utal, hogy a TISZA adott esetben forráselvonásokkal vagy jogosultsági feltételek szigorításával is nyomást gyakorolna azokra, akik nem illeszkednek az általuk kívánatosnak tartott agrárpolitikai modellbe. Külön figyelemre méltó, hogy Tarr kiemelte: az előző kormányok nem merték meghozni ezeket az intézkedéseket, de ők készek lennének rá. Ezzel gyakorlatilag jelezte: a párt olyan döntésekre készül, amelyek korábban politikailag kockázatosnak számítottak. Az sem mellékes, hogy ugyanezt a logikát a nyugdíjrendszerre is kiterjeszthetőnek nevezte, vagyis a TISZA feltehetően nemcsak agrárpolitikai „reformokban”, hanem szélesebb körű költségvetési racionalizálásban is gondolkodik.

⚠️ „Péter egy politikai termék”

Tarr Zoltán rendkívül cinikus módon így válaszolt egy támogatójuk kérdésére:

„Nem a tartalomról lesz szó. Én nem akarom nagyon kiábrándítani, de az emberek 89 százalékát abszolút nem érdekli a tartalom. Amiről ma a politika szól, az gyakorlatilag az, hogy brandek, termékek vitáznak egymással.” (1:38:52–1:39:10) 

Majd hozzátette:

„Péter egy, egy politikai termék ilyen értelemben. És mint politikai termék versenyez egy másik politikai termékkel.” (1:40:31–1:40:39) 

Tarr Zoltán kijelentései világossá teszik, hogyan látja a TISZA Párt a politikai versenyt: nem programokról vagy szakpolitikákról akarnak vitákat folytatni, hanem a pártok imázsát, márkáját és „termékcsomagolását” értékesítenék a választóknak. Az, hogy a párt alelnöke nyíltan kimondja, hogy a TISZA és annak elnöke pusztán „egy politikai termék, amely más politikai termékekkel versenyez”, önmagában is sokat elárul a párt hozzáállásáról. Ez a szemlélet a politika leegyszerűsítésére és marketingalapú versenyre épít, miközben a szakpolitikai viták és a tartalmi döntések háttérbe szorulnak. Ez azt jelenti, hogy a párt nem a társadalmi problémák komplex kezelésére koncentrál, hanem arra, hogyan adja el magát a választóknak, a politikai tartalom másodlagossá válik, és az állampolgárok tényleges érdekei könnyen alárendelődhetnek az imázsépítés logikájának. Mondjuk, miért is lepődünk meg, hiszen Magyar Péter „The Man Official” pártjáról beszélünk...

A teljes beszélgetés: 

https://m.youtube.com/watch?v=QiiCIWH8nFM&pp=ygUYVGFyciB6b2x0YW4gc2Fyb3NwYXRha29u0gcJCesJAYcqIYzv